Hát elkezdődik. Vagyis már el is kezdődött több mint egy héttel ezelőtt, amikor felszálltam a Budapestről Münchenbe tartó repülőgépre. Egyáltalán ki vagyok, mi ez, hol és miért. A nyitó bejegyzésben ezekre kaphattok választ. Előre elnézést kérek azoktól - az amúgy szép számmal levőktől - akik esetleg már tudnak mindent, de egy kis késleltetésre mindig szükség van az igazán drámai hatások eléréséhez. :)

1. Szóval ki is vagyok? Hajas Dávid. 31 éves. Vasutas. Igazából ex-vasutas csak, de azért nem szakadtam el az iparágtól, ezért merem magam továbbra is vasutasnak nevezni.

2. Mit keresek Japánban (mint ahogy az a blog címéből is sejthető, hogy Japánban fogom tölteni a következő legalább 2 évet)? Közel négy év után eljött az ideje, hogy új dolgokkal foglalkozzam és erre a legjobb lehetőség Japánban adódott. A négy év a budapesti Knorr-Bremse-nél eltöltött időt jelenti jelen esetben. Sokat gondolkodtam rajta, hogy belekerüljön-e a blogba a cég neve vagy nem. Végül is az döntött az igen mellett, hogy egyrészt szinte mindenki tudja, hogy hol dolgozom (legalábbis úgy hiszem :)), másrészt remélhetőleg a későbbiekben sok érdekes történet megértéséhez ennek a ténynek az ismerete elkerülhetetlenül fontos. Céges titkokat és részleteket, konkrétumokat a munkáról természetesen nem fogok elárulni, ezt kérlek ne is kérjétek.  Egyelőre erről ennyit, bővebb ismertetésre valószínűleg egy önálló bejegyzés keretein belül kerül majd sor a későbbiekben.

3. Mi ez? A blog alapvetően a Japánban eltöltött időről szól. Fókuszban az életem lesz, mi történik velem, de természetesen nem elhanyagolva a várost, a kultúrát és mindent, amit a Japán nevű csomag jelent és magával hordoz. Természetesen a témákról az egyszemélyes demokrácia, azaz a diktatúra elvei alapján fogok dönteni, de jelentősen befolyásolva az aktuális kedélyállapotomtól. Viszont amennyiben igény volna rá (mint a viccben) akkor bármilyen témáról szívesen írok vagy osztom meg az élményeimet/tapasztalataimat/véleményemet. Itt nyugodtan lehet gondolni akármire pl. kultúra, sport, utazási tippek/tanácsok, életmód, zene, irodalom, festészet. Azért ezzel az ajánlattal tessék csínján bánni a képességek maximális figyelembe vétele mellett (értsd fogalmam sincs például a japán képzőművészetről. jelenleg. de két év sok mindenre elég lehet:)).

4. Miért van a blog? Ez egy jó kérdés. Egyrészt, mert mondtátok. Vagyis egy ember biztosan (igen Ági, te voltál), meg még lehet páran mások is, de Ági maradt meg mint, aki eléggé határozottan adta tudtomra, hogy ez szerinte egy nagyon jó ötlet. Be kell vallanom, hogy akkor és ott nagyjából megszületett az elhatározás, amire néhány kolléga még ráerősített (Cs. Feri elsősorban). De mindez mit sem ért volna önmagában, ha nem vettem volna meg első nap a túléléshez elengedhetetlen elektromos csatlakozó átalakítót, amelyet zseniális módon otthon felejtettem (egy kis büszkeségre ad azért okot, hogy ezen kívül egyetlen dolog maradt csak otthon a csomagból, amely mérete nem igazán hasonlítható egy kéthetes nyaralásra szükségeshez). Tehát elhárult az "energia nélkül maradás" veszélye is és már csak egy kevés motivációra volt szükség, hogy létrejöjjön a blog. Ez őszintén bevallva nem volt kis küzdelem, mert még soha nem csináltam ilyet, és ami még nagyobb baj, hogy tehetségem az ilyenekhez valahol a 0 magasságában mozog. De. De. A kihívás megoldatott és eredménye itt látható. A blog melletti továbbá el nem hanyagolható érv, hogy így nem kell mindent elmondani/leírni sokszor. Nem mintha a héten olyan sok érdeklődő lett volna, de a kettő is több az egynél és ismételni csak a Műábra 1 vizsgát volt jó (meg még pár másikat is...).

Egy dolgot nem szabad elfelejtenem. Ez pedig a személyiségi jogok és főleg azok védelme. Ahogy láthatjátok, már rögtön néhányan néven is lettetek nevezve. Amennyiben ez bárkit is zavar, nem szeretné látni a nevét egy ilyen sikerblogban (sic!) legyen szíves szóljon és azonnal törlődni fog (vagy legrosszabb esetben a következő bejelentkezésig). Természetesen fennáll a lehetősége a szponzorációnak is, azaz irányítottan is bele lehet kerülni bármelyik írásba. A történet valóságtartalmát bízzátok csak rám, biztos, hogy valami szép lesz mindig és nem utolsósorban hihető is. Az ellenszolgáltatásra egyelőre nem tartok igényt, de a hangsúly azon van, hogy egyelőre. Még engedtessék meg annyi, hogy az irományok stílusáról pár szót szóljak. Ez nem lesz más, mint 100% Dávid. Irónia végletekig, lehet néha megpróbál vicceskedni is, bár lehet azt inkább hanyagolni kellene, de erről döntsetek ti, vagyis a közönség.

Szabályok: kommentelni szabad, ér, sőt ajánlatos is. Beszólogatni lehet, de kulturáltan. Káromkodni nem, mert én sem fogok. Az ilyen jellegű hozzászólások moderálva lesznek ám, nem is kicsit, hanem bitangul.

Nyitóbejegyzésként ez talán elég is lesz. Gyakoriságot nem tudok ígérni, azt kizárólag a világhíres AS szabvány fogja meghatározni. Aki nem ismerné ez nem más, mint Ahogy Sikerül. Köszönet a tudományért régi kollégámnak O. Laci bácsinak. Ahogy a filmek hatásvadász eleme a kutya-kisgyerek-jónő hármas, így ez a bejegyzés sem maradhat meg kizárólag a szépirodalom területén, hanem némi vizualizálásnak is történnie kell. Ezt szolgálja néhány fotó Tokióról. Minőségért elnézést, de ablakon át lehetett csak fotózni és több helyen van visszatükröződés, de azért a mondanivaló talán átjön így is.

A következő alkalom témája: utazás, első hét tapasztalatai munkában és azon kívül (bár ez utóbbi nem nagyon volt)

Dávid